1948. január 1-jén a London Transport vállalatot a megmaradt négy vasúttársasággal együtt a hivatalban lévő munkáspárti kormány államosította, és működésüket Brit Közlekedési Bizottság (British Transport Comission) felügyelete alá vonta. A London Passenger Transport Board feladatait átvette a Londoni Közlekedési Igazgatóság (London Transport Executive). Ezzel az intézkedéssel a londoni metró a történelemben először a kormány felügyelete alá került. Az intézkedés pedig mind ideológiai, mind pedig szükségszerű lépés volt.
 
A nagy vasúttársaságok az I. világháború idején a háborús gazdasági helyzettel voltak kénytelenek megbírkózni, a II. világháborút követően pedig a fennmaradt négy társaság a csőd szélére sodródott. A vasút gyors megmentése érdekében az államosítás volt a legésszerűbb lépés, égy így anyagi segítséget kaptak a háborús károk helyrehozatalához. A British Transport Commission szükségszerűen első helyre rangsorolta a vasútvonalak helyrehozatalát a metrórendszerrel szemben. A New Works Programme befejezetlen munkálatait elnapolták és „fiókba kerültek”. Ugyanakkor a BTC engedélyezte a metrórendszer villamosítását, megoldást kerestek a még üzemelő gőzmozdonyok lecserélésére. A korszerűsítés ezen utolsó fejezete is lezárult amikor a Metropolitan vonalat egészen a Chesham állomásig villamosították 1960-ban.
 
1961. szeptember 9-én az utolsó gőzmozdonyt is kivonták a londoni metrórendszer személyforgalmából, amikor a Brit Államvasutak átvette az üzemeltetés jogát a Metropolitan vonalon, Amersham és Aylesbury között. Az utolsó tolató-gőzmozdonyt, illetve teherszerelvény-vontatót 1971-ben helyezték használaton kívülre. 1963-ban az LTE feladatait a Londoni Közlekedési Tanács (London Transport Board) vette át, ami közvetlenül a Közlekedési Minisztérium hatásköre alá tartozott.