A metrórendszernek jelenleg 11 vonala van. Korábban 12 vonala volt, azonban az East London Line ideiglenesen, átalakítás miatt zárva van. Tervezett megnyitása 2010-ben várható, amikor részévé válik a London Overgroundnak, ezzel egyidejűleg pedig az üzemeltetés jogát átveszi az állami vasúttársaság.

A 268 állomás közül tizennégy helyezkedik el Nagy-Londonon kívül, ezek közül pedig öt az M25-ös autópálya-körgyűrűn is túl fekszik (Amersham, Chalfont & Latimer, Chesham, Chorleywood, Epping).
 
London 32 kerülete közül hatnak nincs kapcsolata a metrórendszerrel.
 
A metróvonalak építésük módszere szerint földalattik (kéregvasút) vagy mélyrétegűek (fúrt technológiával készült). A földalatti vonalak az ún. cut-and-cover technológiával készültek átlagosan 5 m mélységben a földfelszínhez képest, mindkét irányba közlekedő szerelvények azonos alagútban haladnak.
 
A mélyrétegű vonalakat alagútpajzs technológiával épíették átlagosan 20 m mélységben a földfelszínhez képest, mindkét irányba közlekedő szerelvényeknek külön alagutat fúrtak, melyek átmérője helyenként mindössze 3,56m. A kéregvasút jellegű vonalak alagútjainak belmagassága jelentősen nagyobb. Mindkét típusú metróvonalak jellemzően felszíni pályákban végződnek, azaz csak a város belső területein haladnak föld alatt.
 
Míg a mélyrétegű vonalak saját pályán haladnak, addig a kéregvasút jellegű vonalakon a szerelvények esetenként megosztott pályán haladnak (pl. a Distric és Circle line szerelvényei Edgware Road és Tower Hill állomások között azonos pályán haladnak). Ez a rendszer hasonlatos a New Yorkban található rendszerhez, ahol eltérő vonalhoz tartozó szerelvények megosztott (közös) pályán haladnak.